" hogy a hosszkontrakció csupán LÁTSZÓLAGOS, a valóságban természetesen NEM TÖRTÉNIK MEG !"

 

Szerencsére nekünk mérnököknek / programozóknak eyszerű dolgunk van, mert egyszerű a filozófiánk. Én azt a jelenséget tekintem megértettnek, amit szimulálni tudok. Továbbá engem nem érdekel, hogy ki mit tekint valóságosnak és ki mit tekint látszólagosnak, csak az érdekel, hogy a szimulációm megegyezik-e a valósággal.

 

Csak az az érdekes, hogy így történnek-e a dolgok, mint a videón?

 

 

A többi már részletkérdés.

 

Ha mindenáron a te fogalmaidban akarunk gondolkodni, akkor amit te 'valóság'-nak nevezel, az az, amit a szimulációm felhasználója tapasztal. A programsorok pedig a matematikai bűvészkedés. A felhasználót nem érdekli, hogy mit bűvészkedek matematikailag, ellenben az érdekli, hogy mit lát a képernyőn. Nem jön oda vitatkozni, hogy miért nem másképp neveztem egy változót, ha a képernyőn ugyanazt látja, mintha másképp neveztem volna. Csak akkor jön oda vitatkozni, ha ténylegesen mást kéne szerinte látni a lépernyőn. Vagy egy szakmaibeli jön oda, és csak azért vitatkozik, hogy másképp kellett volna elneveznem egy változót, hogy könnyebben érthető legyen a forráskód. 

Szeretem így felfogni a dolgokat. Ha laikusok is így fognák fel a dolgokat, szerintem kevesebb dolgot értenének félre. Én a matematikailag még képzetlen fiatalokat úgy vezetném be a specrelbe, hogy órákat kellene nekik egy specreles repülőszimulátorral játszani előtte.