Tulajdonság nélkül. Tehetség nélkül. Minőségtelenség. Minősítetlenség. A semmi. A neutron. A nulladik elem. Keats: negative capability. Egyéniségtelenség. Jellem- és jellegtelenség. Karakter nélkül, sors nélkül, vágyak nélkül, célok nélkül: Ataraxia. Tao.

- A nemlegesség nem az utolsó. Ez a passzivitás. A várakozás. A megnyílt semmi. Ezen a fokon túl az ember saját erejéből nem juthat. A várakozó semlegesség az ötödik stádium. Esetleg nagyon sokáig tart. Esetleg az ember sohasem lép ki belőle. Ez az állapot, amikor az embert már megteremtették, de az élő szót még nem lehelték bele. Az emberiség állapota a kereszténység előtt.

- A hatodik stádium, amikor az ember a beléje lehelt szót megkapja. A minőségtelenség elnyeri alapminőségét. A semmi valamivé, a senki valakivé lesz. Megszületik a cél. A teljes és a kész ember. Jelenleg várakozó vagyok az ötödik stádiumban.

 

 

Filozófusként arra vagyok kondicionálva, nevelve, hogy ilyen szövegeket megértsek, akár egyetértek velük, akár nem.

 

A fenti Hamvas-szöveggel nagyrészt nem értek egyet (amennyiben értem), még nagyobb részét azonban nem értem (a vége felé). Hogyan lesz a "semmi valamivé", a "senki valakivé". Mi a cél, ami megszületik?

 

A szöveg nyilván nem butaság. De nem értek belőle majdnem semmit - a filozófiai fontosságát - főleg a második részének.

"A semmittevést gyakorolni" - miért jó ez, miért tartja ezt magára nézve fontosnak (mint mondja)?

 

Nem értem a kijelentések etikai-filozófiai gyökereit, és ezekről nem is nyilatkozik.