:-)))
A TÜCSÖK ÉS A HANGYA
Mesélő:
Kiskereki faluvégen, túl a kerten, túl a réten,
kacskaringós gyalogút.
Nem messze a gyalogúttól, bodza alatt, nagy kő alatt,
élt egy szorgalmas, komoly hangyaboly.
A sok hangya mindig loholt,
loholva is mindig dalolt.
Picike a hangya, picike a hangja,
de ha egyszer odamennél,
a nagy kőnél lecsücsülnél,
mozdulatlanul fülelnél,
meghallanád a hangyaboly dalát.
Hangyák:
Hangyák, hangyák,
töltsük a kamrát,
járjuk az erdőt,
járjuk a rétet,
cipeljük a magokat,
a sok apró pakkokat.
Ha jönnek a hidegek,
pihenünk majd eleget,
hangyabolyban föld alatt
jól esik majd a falat.
Hangyák, hangyák,
töltsük a kamrát,
cipeljük a magokat,
a sok apró pakkokat.
Mesélő:
Reggel óta szól a nóta!
Akadt is egy hallgatója, egy tücsök.
Lusta volt, hogy elugorjon,
megpihent egy bodzagallyon.
Csacsi volt és fiatal,
új volt neki ez a dal.
Tücsök:
Hangyahordár ide süss,
itt egy ügyes hegedűs!
Húznék nektek csudajót,
keringőt, vagy indulót.
Hangyák:
Hangyák, hangyák,
töltsük a kamrát,
járjuk az erdőt,
járjuk a rétet,
cipeljük a magokat,
a sok apró pakkokat.
Ha jönnek a hidegek,
pihenünk majd eleget,
hangyabolyban föld alatt
jól esik majd a falat.
Hangyák, hangyák,
töltsük a kamrát,
cipeljük a magokat,
a sok apró pakkokat.
Mesélő:
Földre ugrik a tücsök,
a hangyákba beleköt.
Útjukba áll… mórikál,
s csúfolódva muzsikál.
Tücsök:
A hangya a munka rabja!
Mert a hangya mind rabszolga!
Ez a sorsa, ez a dolga,
mert a hangya mind rabszolga!
Hangyák:
Nem lehet ezt lenyelni,
meg kellene felelni!
Hangya(1): - Miért szolga, kinek van dolga?
Hangya(2): - Tücsöknek rabság, nekünk mulatság!
Hangya(3): - Naplopás, restség,- tücsökbetegség!
Hangya(4): - Ki csak zenél nehezen él!
Tücsök:
Minek ez a buzgalom,
fáradtság és izgalom!?
Bőven terem a határ,
aki keres az talál!
Hangyák:
Persze, mert most van nyár,
de, ha egyszer jön a tél,
az majd másképpen beszél!
Tücsök:
Tudom mi a CÉL, mi a DÉL,
de fogalmam sincs, hogy mi a Tél?
Ki az a Tél, és mit beszél?
Hangyák:
Ha jön a Tél, dudál a szél,
befagy a tó, lehull a hó,
mindenki fél, ha jön a Tél!
Tücsök:
Két hónapja élek már,
s mindig nyár volt, csupa nyár,
meséteknek be nem dőlök,
vidám szívvel hegedűlök.
Mesélő:
Ez meg itt micsoda?
Jön a hangyaóvoda?!
Örülnek a levegőnek,
meg a tücsökhegedűnek!
Hangyadada:
Állj!!
Tücsöké a szórakozás,
hangya tánca a rakodás!
Fogd a bábot…, állj a sorba…,
szedd a lábod…, vidd a bolyba…,
állj be újra…!
Hangya óvodások:
Szeretnénk itt lecsücsülni,
hegedűszón felüdülni,
lustálkodni, napot lopni,
muzsikára táncot ropni!
Unjuk ezt a hangyatáncot,
járnánk inkább tücsöktáncot!
Hangyadada:
Nem oda Buda!
Dolgozzon az óvoda!
Szádat tátod? Vállad rántod?
Kinek táncra áll a lába,
menjen egy-kettő munkára!
Hangyák:
Hangyák, hangyák,
töltsük a kamrát,
járjuk az erdőt,
járjuk a rétet,
cipeljük a magokat,
a sok apró pakkokat.
Ha jönnek a hidegek,
pihenünk majd eleget,
hangyabolyban föld alatt
jól esik majd a falat.
Hangyák, hangyák,
töltsük a kamrát,
cipeljük a magokat,
a sok apró pakkokat.
Tele a raktár, dugig a magtár,
szépen, sorban, bújjunk be a bolyba!
Mesélő:
Elmentek a hangyák régen,
megállt ott a csend a réten.
Öreg kútnál, bodza alatt,
sötét, esőfelhők alatt,
a tücsök egyedül hegedűl.
De most megáll, vár, fülel, figyel…
Tücsök:
Mi ez a nesz? Mi ez a dolog?
Mi morog? Ki dohog?
Tél:
Emberek-állatok,
én előlem bújjatok,
szobába, odúba,
istállóba, kuckóba!
Tücsök:
Fütyül a szél,
csipked a dér, talán ez a Tél?
Fázik a kezem, nem mozog az ujjam!
Mi lesz velem, mi lesz velem,
oda van a művészetem!?
Mesélő:
Kapkodta is szegény fejét,
ahogy potyogtak a hópihék.
Tudta honnan fúj a szél,
tudta már, hogy ki beszél,
mert ott állt előtte a Tél!
Tél:
Én vagyok a Tél,
a hó, a dér,
a fagy, a szél,
erősebb mindenkinél!
Tücsök:
Jaj nekem, jaj nekem,
oda van a művészetem,
oda a szegény életem!
(Hangyabolynál kopogtat)
Hangya(1):
Ki az? Mindjárt ajtót nyitok!
Tücsök:
Nótás tücsök a nevem!
De jó itt a melegen!
Hangya(2):
Nótás tücsök jónapot!
Tedd le azt a kalapot
Tücsök:
Odakinn fúj a szél, itt a Tél!
Azért jöttem… Tavaszig,
adj kölcsönbe valamit.
Elpusztulok éhen, nincs eleségem.
Hangya(3):
Szegény kis barátom!
Mit tettél a nyáron?
Napfényes melegen
feküdtél betegen?
Tücsök:
Nótáztam, daloltam
árnyékos bokorban.
Hangya(4):
Hát miért nem gyűjtöttél?
tudtad, hogy jön a Tél!
Tücsök:
Van elég teneked,
adj hát egy keveset!
Hangyák:
Csak tanácsot adhatok!
Nótáztál a nyáron?
Akkor azt ajánlom,
most táncolj barátom!
Tücsök:
Jaj nekem, jaj nekem,
ha ez a Tél, én nem vagyok,
fogom magam, megfagyok.
Mesélő:
Sóhajtott egy nagyot,
s csakugyan megfagyott.
Belepte a hó.
Hangyadada:
Egy-kettő gyerekek,
bundát, sapkát vegyetek,
ne fázzon a fejetek!
Indulás előre! A friss levegőre!
Hangyaóvodások:
Jujj, jujj gyerekek…, keressük meg a Telet!
Dobáljuk meg hógolyóval a Telet!
Tél:
Jujj, jujj hagyjatok…, ne dobálózzatok!
Hangyaóvodások:
Jaj, de fél…!
Kis hangyáktól fél a Tél!
Jaj, jaj gyerekek…, kergessük meg a Telet!
Hangyaovódás(1): - Mit találtam?
Hangyaovódás(2): - Mit találtál?
Hangyaovódás(3): - Tojás sütőt!
Hangyaovódás(4): - Nem sütő ez, hegedű!
Hangyaovódás(1):
- De jó volna hegedűlni,
muzsikálni csuda jót,
keressük meg a vonót!
Hangyaovódás(2): - Mit találtam?
Hangyaovódás(3): - Mit találtál?
Hangyaovódás(4): - Sétapálcát!
Hangyaovódás(1): - Ez a vonó, hozd ide!
Hangyaovódás(2): - Nem lehet, nagyon fogja valaki!
Hangyaovódás(3):
- Tudjuk ki ez! Odanézz – a zenész!
A nyári tücsökzenész!
A muzsika megfagyott,
A muzsika elfagyott!
Hangyák, hangyaovódások:
Hátha van még benne élet,
Énekeljünk szegénykének!
„Süss fel nap, fényes nap…”
Szívünk csücske meg ne fagyj,
szívünk csücske itt ne hagyj!
Vágyva vágyunk mind a nyárra,
fürge, tücsökmuzsikára!
Semmi kedvünk sincs a gyászra,
annál több a hangyatáncra!
Hangya(1): - Nézd, mozog a keze!
Hangya(2): - Fordul a feje!
Minden hangya:
Használ neki a zene, da-da-da… csudát tett a muzsika!
Tücsök:
Holt vagyok, vagy eleven?
Hidegem van, vagy melegem?
Nem is tudom hirtelen?
Hangyák:
Bajnak, búnak gyógyszere,
a sok dal és a zene!
Tücsök:
Bocsánat sok szorgos hangya,
nem csúfolódok többé a dalomba.
Ki csak zenél, nehezen él,
tudom már, hogy milyen a Tél!
Gyűjtögetek veletek,
dolgozok majd eleget!
Hangyák:
Ez aztán az okos beszéd,
dicsérjük együtt a zenét!
Hangyadada:
Borzalom…, borzalom…,
oda lesz a szorgalom!!
Ha ezt mondják a kis hangyák,
ha járják a bolondját!
Borzalom…, borzalom…,
oda lesz a szorgalom!
Minden hangya:
Mit mond ez a vén dada?
Mit fúj ez a vén duda?
Micsoda??
Fáj neki a muzsika?
Tudják meg a vén dadák, változik ám a világ!
Miénk a tánc, a dal és a zene!
Mesélő:
Kiskereki Faluvégen,
túl a kerten, túl a réten,
jégveremben, fagyos réten,
fülig hó a táncteremben,
úgy táncolnak nagy örömben!
Re. - feldolgozás
