Sziasztok!

Mi eddig szerencsésen megúsztuk az oviban a hasonló atrocitást. Amikor bekerült, az elején sokszor megkérdezték tőle, hogy miért nem tud járni, hogy így született-e stb, de bántásban eddig nem volt része. Egyszer fordult elő, hogy a másik csoportos nagyfiúk kinevették, de oda se figyelt rájuk. Egyébként meg szerencsére meg tudja védeni magát. Az egyik kissrác a csoportban eleinte próbálta piszkálni. Na nem az állapota miatt, hanem mert így akarta felhívni magára a lányom figyelmét, aki nem akart játszani vele. Amikor aztán a lányomnak elege lett, oda csapott neki akkorát, hogy azóta a kissrác még jobban oda van érte :-) És képzeljétek, az idén a szülinapjára rajzolt neki egy nagy teherautót amit a többiek előtt adott oda, és adott mellé egy nagy puszit is. :-))) Szóval az én kis mozgássérült lánykámnak bizony már udvarlója is van az oviban. :-))))

Megjegyzem amikor észrevették, hogy pelenkája van, amiatt viszont kapott megjegyzéseket. Amikor az egyik kis barátnője azt mondta neki, hogy pisis, na az viszont nagyon rosszul esett neki, és nagyon sokáig emlegette.

Ahogy már korábban leírtam, nálunk a szülők kifejezetten örültek, hogy a gyerekük a Helga révén tanul egy kis elfogadást. Én meg annak örültem, hogy ők ezt fontosnak tartják.

Persze a gyerekek sem egyformák. Bár senki sem bántja a csoportban, azért egyértelműen látszik, hogy vannak akik egyáltalán nem akarnak vele játszani, mert ő más. Ennyi idős korban még nem lehet lenézésről beszélni, de később, nagyobb korban már az lesz belőle. Nem bántják ők sem, de inkább elkerülik, elhatárolódnak tőle. De szerencsére sokan vannak azok, akik őszintén szeretik és szívesen játszanak vele, és olyanok is, akik maguktól észreveszik, ha segíteni kell neki. A múltkor az egyik kislány annyira akart neki segíteni felállni és elsétálni a szőnyegre játszani, - mert az látja, hogy velem meg az óvónénikkel így már szépen tud menni, - de arra nem számított, hogy a Helga "rátámaszkodik" arra, aki segíti. Ahogy elveszítette az egyensúlyát elesett és magával rántotta a kislányt is. Szerencsére nem ütötték meg magukat nagyon,  és amint elmúlt az ijedtség, már játszottak is együtt nagy boldogan.   

Az iskolától viszont én is félek, ott már "kegyetlenebbek" a gyerekek. Sokat agyalok azon, hogyan próbáljam meg felkészíteni arra, hogy bizony fogják érni atrocitások, amiket meg kell tanulnia kezelni.

Sikerélményünk is van!!! Már nagyon-nagyon jól megy a pisilés!! Egyre hosszabb időre tudja biztosan visszatartani, így napközben itthon most már egyáltalán nem kell pelus. Napok óta már egyszer sem ment bele a bugyiba egy csepp sem! A pelust csak akkor vesszük fel, ha megyünk valahova. Ne tudjátok meg milyen mérhetetlenül büszke magára, hogy ő már bugyizik!! :-)) Most, hogy 6 éves lett meg van győződve róla, hogy ő már egy igazi nagylány, aki egyre több mindenben lesz ügyes. :-))) Most már senki sem mondhatja majd rá, hogy ő pisis.

Ma kb. 500x kérdezte meg tőlem, hogy ugye boldog vagyok, hogy ő ilyen ügyes? Nem lehet elégszer megdícsérni. :-))