Török Sophie; Tanner Ilona, *Bp., 1895. dec. 10., †Bp., 1955. jan. 28.: költő, író

 

 

EDDIG CSAK

 

Eddig csak úgy zsongtál bennem, mint puhán

megérintett ideg, mely a hirtelen jelre

megfeszül – de még nem tudja: örömre

készüljön-e? vagy fájdalomra?

Eddig felettem úsztál, mint égies

dallamfoszlány, melynek tűnékeny édességét

magamon kívül kerestem, mint erdei sétáló

elnémulva figyel az ég felé, ha a magas

lombkupolákból egy láthatatlan

madár trillázni kezd.

 

De most már itt vagy! Mióta drága

karjaid közé beeresztettél, mennyei dallamod

elöntött heves áramával. Már nem sokarcú

képzelet: felcsendült valóság vagy!

S úgy megráztál, mint diadalmas dallam

megrázza a hangszer boldog húrjait.

 

Enyém vagy, magamba szívtalak, foglalat vagyok

mely édességes ízeidet őrzi. Mindent őrzök

s többé nem felejtem elnyílt ajkad hűs

banánízét, akadozó mosolyod gyengéd csillogását,

nem felejtem vágy és félelem gyönyörű

verdesését mély szemeidben, sem szorongató

elborulásod szép tűzijátékait.

Enyém vagy, mint nehéz kőben a drága

arany, úgy hordalak teremtő idegeidben,

mint boldog asszony hordja emlékező

testében az édes élő magzatot.

 

 

 

Kiadatlan szerelmes versei [78.]