Tulajdonképpen a növények igényeivel korábban sem volt sok gondom, általában a nekik megfelelő helyet kapták. Inkább a saját igényeim voltak azok, amit eleinte nem tudtam igazán átlátni. Pl. hogy hová, mennyi burkolt felület kerüljön, lesz-e energiám a gyep ápolgatására, mennyire helyezem előterbe a rovarok vagy a növények igényeit, dísznövény vagy tök legyen-e a kerítésen, ilyesmi.

A kedvenc színeim nem sokat váloztak, kezdetben is inkább az élénk, túlnyomóan meleg színeket kedveltem néhány kontrasztos kékeslilával (de mégis tele vagyok rózsaszín virágokkal, mert azért a forma és a későbbi kóró is szemopont), de más növényfajok a kedvenceim, mint eleinte. Kevésbé számít, hogy mennyire különleges, inkább meglátom a közönséges növényekben a szépet. Ami persze egyértelmű lenne, ha nem szoktunk volna már hozzá. Ilyen például a mahónia. Munkába menet minden második kertből ez kandikált ki, tele volt vele a buszmegálló, szinte gaznak tűnt. Pedig milyen szép.