És még egy ok, hogy miért is függ a megfigyelő helyétől a látvány.
"Eddig az egyszerűség kedvéért statikus fekete lyukakból indultam ki. De a szingularitásba összeomló csillag megtartja az eredeti forgóimpulzusát, a lyuk forog. És ezt nagy sebességgel teszi, gyorsabb, mint bármely neutroncsillag. Einstein egyenletei forgó fekete lyukakra csak 1963-ban lettek megoldva egy új-zélandi matematikus által: Roy Kerr. Ezért nevezik az ilyen objektumokat kerri lyukaknak. Elméleti szemléletek szerint lehetséges, hogy a szingularitás ilyen objektumoknál nem pont, hanem gyűrű alakú. Ennek elképzelhetetlen hatásai lehetnek (pl. féregjáratok).
Kerri lyukak minden őket körülvevőt forgásba hoznak. Még a környező téridőt is forgásra kényszerítik. Viszont ezt a forgást fékezni lehet, ha ionizált gázzal van körülvéve, mely mágneses teret alkot. A lyuk úgy viselkedik, mint egy forgó elektromos vezető, feszültségkülönbség jön létre a pólusok és az egyenlítő között, mely kb. 1015 volt nagyságú. Valahol messze a lyukon kívül zárul az áramkör. Itt gyorsulnak a töltéssel rendelkező részecskék és létrejönnek a sugarak, melyeket számos kvazárból és hasonló objektumokból ismerünk. Az is lehetséges, hogy a hatalmas feszültség során a "semmiből", a (kvantum-)vákuumból jönnek létre a részecskék, főleg elektronok és pozitronok. A megfigyelt szinkrotronsugárzás legalábbis erre a következtetésre utal. Az elvont energia hatással van a forgó lyukra, mely során végül a forgási sebessége fékeződik. A forgás sebessége viszont növelhető is, amennyiben a lyuk anyagot gyűjt és annak a forgóimpulzusát átveszi.
Fehér lyuk
Einstein általános relativitáselméletének következményei egy érdekes nézőpontot hoznak magukkal: az időnek van szimmetriája. Ez azt jelenti, hogy az idő előre és visszafele mozoghatna. Ebből az következik, hogy az idő, amikor egy fekete lyuk eseményhorizontjánál megáll, a szingularitásban megfordul és utána valahogyan visszafele mozog.
A fekete lyukból semmi sem tud megszökni. Így elképzelhető, hogy valahol a világegyetemben van egy olyan hely, ahol a fordított fajtája van jelen, amelybe semmi sem juthat bele, hanem éppen anyagot és energiát bocsátana ki. Ezt egy fehér lyuknak lehetne nevezni. A legnagyobb fehér lyuk a világegyetemünk volt az ősrobbanás pillanatában. Némely asztrofizikus úgy vélekedik, hogy az az anyag és energia, melyet egy fekete lyuk elnyel, a világegyetem egy teljesen más pontján, sőt talán egy másik (párhuzamos) világegyetemben vagy ismeretlen dimenzióban újra kibocsátódik. De ez egy teljes mértékben elméleti, matematikai modell. Hogy léteznek-e fehér lyukak, azt egyelőre senki nem tudja."
