Egyébként egész érdekes változásokat vesz észre az ember magán az évek múlásával. 10 évvel ezelőtt, amikor vidéki lány lettem, és azt sem tudtam, melyik felén kell elültetni egy növényt, gyakorlatilag minden fát kivágattam a férjemmel az első udvarból. Igaz, hogy elég semmitérő gyümölcsfák voltak, de eszembe se jutott, hogy hány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy árnyékot adjon majd az általam ültetetett fa. Aztán ahogy belejöttem a kertészkedésbe, egyfajta kivagyiság is úrrá lett rajtam, na ne már, hogy nekem olyan növényem legyen mint másnak, gyűjtő lettem a javából. Most meg azt veszem észre, hogy kezdek visszatérni a régi jól bevált cserjékhez, főleg hogy rengeteg sövényt kell elültetnem. De már nem annyira az a fontos, hogy senkinek ne legyen olyan kertje, mint az enyém, sokkal inkább az, hogy ne csak én, hanem a növények is jól érezzék magukat benne.  Ráadásul a permetezést mint olyant én kihagyom, talán még a lemosó eszembe jut, de azon kívül semmi, úgyhogy ami bírja, az növekedjen, ami nem, hát nem sírok érte. Sokkal kevésbé zavar az is, ha nem olyan rendezett a kert, vagyis nem érdekel, ha van a rózsán elnyílott virág,  ha a járdám nem az utolsó trend szerint készült, és igen, most kezdem igazán jól érezni magam a kertben.

Lehet, hogy hülyeség, amit leírtam, valószínűleg én nem voltam elég érett ehhez az egészhez, de talán a természet előbb-utóbb mindenkit megtanít.