Illyés Gyula:

A Naphoz

Lehullsz, arany nap! Vagy dehogyis te hullsz.
Mi fordulunk el tőled! A Föld rohan
szédült kőrhintáján velünk! Mi
távolodunk, repülünk - riadtan

tekintve hátra, mint kanyarokban az
expressz-vonatból, Rád, aki ott lobogsz
most is, ahol tavaly, s tíz éve,
így bizonyítva, beh szűk is a kör,

melyben mi forgunk, egyre vadabbul e
kis sárkorongon, míg csak a gyorsuló
keringés vad centrifugája
arról is a hideg űrbe nem lök.

...Fogózzatok jól össze, tekintsetek
egymás szemébe, hű szeretők, a vég
percéig bámulva - s köszönve!
amiben éltetek itt, a mennyet.