Radnóti Miklós:  Alkonyat

 

Hanga, - mondom, nézd, az hanga ott,

jól nézd meg, ritka erre.

Hanga? - kérdi s odanéz a gyermek.

A füvek vékonyka hangon énekelnek.

 

Hallod? - kérdezem. - Mit? - kérdi nagy, kerek

szemmel a gyermek.

 

Apró, arany láng ugrik,

nézd csak, fecskefű! - kiáltok.

A fecske hű? - csodálkozik, -

hisz ősszel Afrikába vándorol!

 

S elhallgat. Hallgatok már én is.

Az estikék kinyílnak körbe mégis.

 

Hallgatok, pedig szivemben nő az árnyék.

A gyermek futna már,

de illedelmes. És unottan áll még.

 

1939. november 6.