Nolanus írja: "Vajon Bérosszosz Oannésze és annedotuszai, valamint az alvilági Annuna-k nem ugyanazon 'faj'-nak lehettek a képviselői? A mellékelt pecséthengeren valószínűleg Inanna-Istár látható, felül égi, alul pedig alvilági lényekkel övezve. Utóbbiak közül kettő halfarkot visel. Az illusztráció és a történet maga is szépen rámutat Inanna 'kétlakiságára', Vénusz kettős arcára, égi és alvilági, Inanna és Ereskigál összeolvadó alakjában."

 

 

Első ránézésre könnyű volna azonosítani, a közel-keleti és mezopotámiai halember-ábrázolásokat Bérósszosz annedótuszaival, kapcsolatba hozni a filiszteus Dagónnal vagy a föníciai Dagan istenekkel (akik szintén kultúrhéroszok).Ha egy régészeti atlasz veszünk a kezünbe, rengeteg "párhuzamos" lényt látunk, néha a legfurmányosabb kapcsolódásban. Egy asszír pecséthenger ábrázol egy Akpallut, hátán egy készülékkel és a kíséretében egy delfinnel. Viszont sok esetben a képeken látható "halemberek" valójában csak szertartást végző babilóni papok, akik haljelmezbe bújtak (elég elcsépelt,de ideteszem, hogy még a kereszény püspökök süvegje is eredetileg halfejet mintázott, akár mondjuk Kübelé istennő fejdísze is sok régi ábrán) - úgyhogy mindenképp ajánlatos ezeket az ábrázolásokat óvatosan kezelni...

 

 

Mindezek ellenére mégis jelentős pontokban eltér Bérósszosz beszámolója. A másik, hogy ezen beszámoló nyomát vagy forrását úgyszólván nem találták a babiloni ékírásos táblákon és más feliratokon. Oannészt és társait leginkább az Apkallukkal (Abgalok) igyekeznek azonosítani, a hét bölccsel, kiket Enki-Éa teremtett, hogy papjai legyenek. Az első Apkallut, Adapát pedig Oannésszel hozzák kapcsolatba. Várkonyi pld. Hanival azonosítja, és így tovább a magyarázók lehetőségei. Az apkallukat csak ritkán hasonlították a halakhoz, hanem általában szárnyas lényeknek mondták őket (lásd a az alábbi képet).

 

Úgy hitték ezen kétéltű lények a Perzsa-öböl mélyén lévő Apszu palotájában élnek, ahol annak idején a hatalmas Marduk istent nemzették. A palotát Enki építette, és benne háromszáz isteni segítő Annunaki dolgozott, de a számukat többféleképp adták meg (7 és 600 között), sőt ezek egyáltalán nem olyan jelzőkkel jelennek meg, mint Oannészék. Bérósszosz fennmaradt (!) töredékei azonban sem szólnak másrészt az annunakikról, viszont a mezopotámiai civilizáció eredetét egyértelműen az annedótuszokra viszi vissza. Akiket viszont az annunakikkal ellentétben nem tart semmiféle istenségeknek, sőt démoni, visszataszító lényeknek (musarus, annedotus), és éppen ezért hitelesebb ez a változat, mely mindezek ellenére a civilizáció keletkezését rájuk viszi...

 

Berósszosz babiloni pap pap volt, aki I. Antiokhosz királynak ajánlva görög nyelven, Babylonika címen megírta országa hagyományait, kozmogóniáját, kronológiáját és történetét, ami csak kivonatokban maradt fenn. Ennek első könyvében írta le Oannész és társai felbukkanását.

 

Az i.e. 3. században , mikor már görögök voltak Babilonai urai, igyekeztek az istenek hagyományaiból profán történelmet gyártani, s Bérósszosz bár pap volt, s hihetetlenül jó forrásai is kellettek legyenek, elfogadta a görög látásmódot és nem tartotta már szükségesnek továbbra is titokban tartani a civilizációjuk kezdetéről őrzött papi hagyományt, s ezért nincs komolyabb nyoma a korábbi felíratokon és táblákon az annedótuszoknak. Én ezt gondolom leginkább, az ilyen-olyan társítások, hasonítások ellenére, hogy az annedótuszok mondája évezredekig titkos papi hagyomány volt (akár az egyiptomi Halottaskönyv estében is), és évszázados vívódás után került csak lejegyzésre, azaz nyilvánosságra.

 

Írtam, hogy nem maradt fenn egészében Bérósszosz három könyvből álló munkája, de számos töredék belőle igen. Legújabban Verbrugghe és Wickersham adta ki ezeket, új fordításában. Oannész felbukkanásáról szóló részt annak idején Alexander Polühisztór római-görög történetíró kivonatolta a könyvből, de ez sem maradt fenn, hanem a bizánci kronográfus, Szünkellosz és Euszebiosz egyházatya örményre fordított Khronikájában idézték Polühisztor kivonatát, melynek csak a bevezetőjét idézem:

 

"Abban az időben Babilon különös mentsvára volt a különböző fajtájú népeknek, akik Káldeát lakták. Ők törvény nélküli módon éltek, hasonlóan a mezők vadjaihoz. Az első évben aztán megjelent az Erythraeai tengerből -mely Babilóniát határolja-, egy íjesztő szörnyeteg, a neve Oannész..."