Azért olyan túl példamondat ízűek ezek. Bár, azt teljesen semlegesen lehet mondani:

- Szia. Mit olvasol?

- Tanulom a fizikát/építészetet.

 

Tanulok a fizikán. Ilyen nincs. Tanulok az építészeten. Ilyen sincs. Tanulok a építészkaron. Na ez már lehet. De ez valami helyet vagy  ilyesmit jelent. Bár az általános szórend inkább:

Az építészkaron tanulok. Mert az előző változat olyan, mintha valakinek válaszolnál:

Már nem dolgozom esténként a presszóban, mert tanulok az építészkaron.

De olyan sincs:

Tanulom az építészkart.

A szakterület szó meg hivatalos stílusú.

Normális ember meg élőbeszédben nem fontoskodik ilyen mondattal:

Tanulom a szakterületemet.

 

Az alanyi és a tárgyas ragozás megkülönböztetése szép feladat külföldinek, de legalább annyira nincs jelentősége, mint az angol múlt idő egyes alfajainak. Persze szebb lesz a stílusod, de nem rontja az érthetőségedet. Anyanyelviek is felcserélik.

Nálunk az ikes igék ragozási finomságai és azok használata a műveltség netovábbja, de annak sincs semmi jelentősége igazából, csak elegancia. Vérremenő veszekedésbe/észosztásba torkolhat, hogy : eszek vagy eszem, könyörgöm vagy könyörgök :))

Ja, és ne nákolj, mert az a műveletlenség újabb foka. :)) Tehát feltételes módban nincs hasonulás: én aludnék, sírnék, ennék. A nákolás az, amikor én aludnák, innák változatot használod. A fél ország ezt teszi, de a nyelvvédők szerint ilyen változat nincs is :))