Finnugor rokonságunk ténye nem csak a nyelvtudomány által, hanem számos kulturális vonatkozáson keresztül is kimerítően bizonyítható!

 

A jelenlegi magyar szavakon, szólásokon keresztül fényt deríthetünk egykori származásunkra. Például:

Nyomós okok engedik sejtetni, hogy a finnek a régmúltban ugyanolyan gatyát hordtak, mint amely a magyar népművészetben is jelen van, a csikósok, gulyások és pásztorok viseleteként.

Csakhogy ez az ősi finnugor gatya- amely buggyos, lenge öltözék odafönn északon már alig-alig védte az embereket a hidegtől. Így a finnek a gyatyaviseletben már kora reggel elkezdhették a bemelegítő futást, majd a napi munka közben is időről-időre hosszú sprinteket tehettek, azért hogy ne fázzanak. Minden bizonnyal innen eredhet a régi magyar szólásmondás:

ÚGY FUTKOS, MINT FINN A GATYÁBAN!

 

Az osztjákokkal való együttélésünk szintén kimerítően bizonyítható:

Még amikor odafönt a messzi tajgán a magyarok őshazájukban együtt éltek az osztjákokkal, ez a nép már megszelidítette a rénszarvast, tudott sütni- főzni és fakunyhókat is épített, miközben a magyarok még földbe vájt odúkban tengették piszkos életéküket és erdei bogyókat (blueberry) kapirgáltak ki a hó alól. Az osztjákok voltak a magyarok jómodú szomszédai (sógorai), akikre őseink irígykedve néztek fel.

A magyar népi emlékezetben ez kultúrtörténetileg meg is maradt, csakhogy a sok évezredes sztyeppei vándorlás során a magyar nyelvben hangeltolódás történt és a korábbi J betű átalakult R betűvé!

Így amikor megérkeztek a Kárpát-Medencébe már OSZTRÁK-nak nevezték el az itt talált jó(bb)modú szomszéd népet.

Az alapjelentést azonban a tudosók visszavezethetik az uráli korra.