Játsszunk el a gondolattal: ezt a véleményt nem Lajos atya, hanem Lajos úr teszi közhírré. Akkor mi van? Semmi, legyintés, elnéző mosoly. De katolikus pap írta, s ettől elszabadulnak az indulatok. Mi sem jelzi jobban a hazai "szólásszabadság" helyzetét. Ha egyházi ember  butaságokat beszél, akkor minden ellenérv olyan színezetet kap, mintha magát az egyházat támadnák. Ez elszomorító.

Mindenütt vannak ostoba és nagyformátumú emberek. Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek A szó ünnepe című válogatásába belefér például József Attilának és Szabó Lőrincnek az élettársukhoz szóló remekműve, mert az érsek úr tudja, hogy a szeretet, a szerelem, a hűség igen bonyolult emberi érzés, amit nem lehet fekete-fehér alapon megítélni. 

Lajos atya szegény ezt nem tudja. Ez sem lenne baj, s az sem, hogy erről nyilatkozik. A tragédia az, hogy ezt nem bírálhatja senki, mert a vakhit azt diktálja, hogy a kritika nem a véleményéről, hanem az egyházról szól. És ez már tragédia.