A hőcsőben a munkaközegen kívűl nem szerencsés, ha más is van, mert erősen rontja a hatásfokot.

Víz alkalmazása esetén a folyadék felett kialakuló gőztérben a vizmolekulák sebessége igen nagy. A folyadékból kilépő molekulák csökkentik a folyadék hőmérsékletét, a hidegebb oldalon kondenzálódóaknál pedig a kondenzációs hő is megjelenik. Ezért a szerkezet úgy viselkedik, mintha az egyik végét melegítve a másik vége is közvetlenül a hőforrásnál lenne.

(Azaz lényegesen hamarabb jelenik meg a hő a másik végén, mint amikor csak a cső anyagának hővezetése lenne.) A hőenergiát a szabadon mozgó vízmolekulák szállítják, közel hangsebességgel a cső egyik végéről a másikra.

A megvalósításnál először a vizet teszed a csőbe, (nem tele, mégcsak negyedig se) és utánna távolítod el a levegőt. A vákuum érték nem megy 20 mbar alá szobahőmérsékleten, ha sokáig szivattyúzod a viz el is tünhet a csőböl pára formájában.