Kedves ZorróAszter!

 

"Sok diplomáciai levelet végigolvastam, és nyugodtan mondhatom, senkinek a fejében fel nem merült, hogy Károlyinak bármilyen hadserege lehetne és bármilyen ellenállást kifejthetne. Bármilyen veszélyt jelentene akár a Csehszlovákokra is."

 

Nos, én is olvastam az Ádám MAgda-Ormos Mária által összeállított Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről 1918-1919. c, művet.

 

Ha a fenti állítása igaz lenne, akkor a belgrádi konvenció miért tartalmazta a magyar hadsereg leszerelését?

Ha a fenti állítása igaz lenne, akkor  Pichon francia külügyminiszter miért táviratozott 1918. november 29-én a londoni, berni brüsszeli, római és washingtoni követnek arról, hogy Szlovákiából a magyar csapatok kiverték a cseh alakulatokat?

Ha a fenti állítása igaz lenne, akkor Clemanceau miért írt december 1-én d'Espereynek arról, hogy a magyar csapatok betörtek Szlovákiába?

Ha a fenti állítása igaz lenne, akkor d'Esperey miért írt ugyanerről Henrys tábonoknak december 2-án?

Ha a fenti állítása igaz lenne, Károlyi miért írt december 4-én Vixnek arról, hogy a magyar csapatok rendfenntartás címén tartózkodnak Szlovákiában?

Ha a fenti állítása igaz lenne, miért írta d'Esperey december 9-én, majd december 13-án azt Henrys tábornoknak, hogy követelni kell a magyar csapatok kivonását Szlovákiából?

Ha a fenti állítása igaz lenne, miért írta Károlyi december 18-án Víxnek azt, hogy nem áll módjában kivonni a csapatokat Szlovákiából?

(Ezek a táviratok mind megtalálhatóak az említett Ádám-Ormos műben.)

 

Ha a fenti állítása igaz lenne, akkor az 1918 november-decemberben leszerelt 1,2 millió, az ki volt?

 

Viszont az Ön által beidézett táviratból (és több másból is) kiderül, hogy valóban volt bolsevik veszély Mo-on.

 

Ami a padovai egyezményt illeti. Mint többször említettem, az érvényes volt Mo-ra nézve és érintetlenül hagyta a magyar határokat. Még akkor is ha közben Mo. függetlenedett. Nem véletlen, hogy Clemanceau 1918. december 1-én kelt táviratában épp azt veti d'Esperey szemére hogy a belgrádi konvencióval kvázi elismert egy nem létező államot és annak nem létező vezetőjét. Vagyis megáll, amit többször említettem, hogy az egész tárgyalás azt a célt szolgálta, hogy Károlyi elismertesse a hatalmát az antanttal.

 

Ami a Nemzeti Hadsereget illeti. Oda a toborzás 1919 augusztusában kezdődött és megint csak Ormost tudom idézni, Yates szervezésében osztrák fegyverszállításokból sikerült csak minimális fegyverrel ellátni őket, hogy legalább a rendet fenn tudják tartani. És hiába voltak tisztek a hadseregben, ha nem volt legénység hozzá.

 

Amiről beszél, az antant ellenőrzések, illetve az akkori erők, ezek már a békjeszerződés utánról szólnak. Amikor - megint csak ormost idézve - hosszú hosszú évekbe telt, mire egyáltalán a békeszerződésben előírt 35 ezres létszámot el tudta érni a hadsereg.

 

ÉS megint csak mondom, 1918 ősze nem 1919 ősze és nem 1920 nyara. Mások voltak az erőviszonyok.