„A nyugati újságírók a magyarországi média függetlensége miatti aggodalmukban ízekre szedik Orbán Viktor kormányának új médiatörvényét. Ha nem lenne nagyfokú alakoskodás az egészben, még elfogadhatók is lennének a bírálatok. Természetesen érvényes az, hogy a szabad véleménynyilvánítás, az újságírók függetlensége, az állam távolságtartása a rádióktól, a televízióktól és az újságoktól olyan értékek, amelyeket meg kell védeni. Éppen ezért, amikor Orbán arról beszél, hogy ez a törvény megfelel a nyugati demokráciák médiatörvényeiben megfogalmazottaknak, legalább el kellene gondolkodni. (...)
Aki Ausztriában a magyar médiatörvény körül vizsgálódik, az csak nehezen jut előre a képmutatás szófordulataival. Abban az országban, amelyben a kancellár pártja dönt az állami rádióadó befolyásos posztjának betöltéséről (legutóbb a főszerkesztői posztról volt szó), jobb lenne, ha inkább csendben maradnának. Legalább addig, amíg a törvény (angol) szövegével nem ismerkednek meg, és erre csak néhány napja van lehetőség. 
Eddig minden bíráló azokra a magyar kollégákra hivatkozott, akik a korrupt szocialistákat kormányzásuk ideje alatt ártatlanoknak állították be– és ez nem éppen tekinthető a komoly információ garanciájának.”