Tegnap mi is ezt játszottuk. Este előbujt, de kicsit kómás volt. Kiengedtem, de én is felvettem a kesztyűt, mert kiszámíthatatlan. De szerencsém volt. Talán azért mert még aludt, talán mert éppen nem érdekeltem, de körbecirkált a szobában, aztán bement szétnézni a tányérkájába, én meg sebtiben rácsuktam az ajtót. Na utána már felébredt. És össze vissza ugrált a ketrecben, mint aki megkergült és csikorgatta a fogait. Húh, néha tényleg félelmetes.

Én midig attól félek, nehogy az arcomnak ugorjon, még a végén véletlen belekap a szemembe.

Remélem azért Mazsit sikerül betessékelnetek majd. Én szorítok!