A cinkpestis, valojában helyesen cínpestis, sajnos menthetetlen betegsége a korai fémöntvényeknek.

A "betegség" (nem ragályos, nem károsit más modellt stb.) belül van és már az öntés pillanatától elindul. (tul sok réz meg olom van az ötvözetben - amitöl könnyebb önteni meg olcsobb is, de sajnos menthetetlen, már honapok után elkezd szétesni.)

 

A késöbbi modellek már valamivel másabb ötvözetböl készültek, igy nem mindig jön ki a betegség, habár van sajnos a tulajdonomban néhány osztrák modell a 70-80-as évekböl, amiket már kikezdett a betegség.

 

 

(Tony Matthewman analizálta az ötvözeteket és

 

szerinte ezek az cinkötvözetek váltak be:

(a hozzáadott anyagok mennyisége)

Aluminium   3,8 - 4,3%
Réz            max..0,03%
Magnezium 0,03 bis 0,06%

A megendedhetö szennyezések:

 

Vas           max. 0,1%
Nikkel        max. 0,02%
Mangan    max. 0,01%
Olom        max. 0,005%
Kadmium max. 0,005%
Cin           max. 0,003%

 

Sajnos a korai modellek az olom meg a réz mennyiségében ettöl joval eltérnek)

 

Könnyen elöfordulhat, hogy az uj gyártok a távolkeleten ujra ugyanazt az ötvözetet használják, amibe már hajdanán sok modellgyár belebukott. Ezt sajnos nem látni a modellen igy nem lehet tudni, mikor mi fog történni.

 

A folyamat gyakorlatilag azonos a rozsdásodással, és az ötvözet komponenseinek az egymásrahatásával (minden szempontbol).

 

A rozsdásodást (fehér por a felületen) elméletileg meg lehet állitani finom, nem agressziv, nem szárado olajréteggel.

Amikor mechanikai változás van a felületen (görbülés, domborodás stb.), az belsö feszültség eredménye, ami ellen nincs orvosság. Az egyes komponensen reakcioba léptek egymással (virágzik az öntvény), és az igy keletkezett uj összetevök nagyobb térfogatuak, és reagálnak a többi komponensel (aza belül ragályos a betegség).