Hát, nem is fogjuk, ha nem egyformámn értjük a dolgokat.

 

1. Én azt állítom, hogy a német hatás a magyar nyelvre nem a középkorban volt erős, hanem az újkorban, különösen a Habsburg-uralom és a török utáni betelepítések révén. Mint idéztem, ezt megelőzően a háborús terminológiában és a városokban hatott a német nyelv, viszont az utóbbi területen nemigen volt magyar.

 

2. Sosem állítottam, hogy az olaszok többen voltak, bár a királyi kancellárián és más művelődési helyeken valószínűleg. Azt voltam bátor megjegyezni, hogy az olasz írástudók jelenlétét igazolja a magyar gy betű. Hogy ez kora középkori, magából a dologból következik, mert ez az írásmód a dzs-nek felel meg, ezért feltételezhető, hogy akkor terjedt el ez az írűsmód, amikor még a dzs nem változott gy-vé (Fábián Pál elemzése).* Volnál szíves valamilyen hasonló adalékot közölni a magyar nyelvet érő német hatásról a középkorban? (A szókincs nem komoly érv.)

 

3. Amennyire tudom, Bácskában és Tolnában valamint Erdélyben nagy német tömbök maradtak meg a második világháború utánig. A magyar asszimilációs törekvések a XIX. század végén a zsidók asszimilálására irányultak, a németek eléggé erőszakos asszimilálása a XX. század elején indult meg. A német szórvány sokkal kisebb volt, mint más nemzetiségek esetében. Nem tgudok statisztikákat, de úgy gondolom, a németek nagyobb részt együtt maradtak az utolsó időkig.

 

Saulpaerről nem tudok, és a szervesülés sem jutatt semmit az eszembe.

 

 

 

*A probléma az, hogy feltűnően egyedülálló a magyar nyelv abban, hogy a gy-t a g variálásával jelöli, és nem a d-ével. Erre született az a magyarázat, hogy az olasz gi digráf kb. dzs-nek hangozhatott.