Ebben az ügyben igen, de Móricz Zsigmond tekintetében nem:), az egyik kötelező volt a kettőből, amit nyögvenyelősen olvastam el és nem is ragadt meg bennem túlsok belőle és sajnos semmilyen formájában nem szeretem a Légy jó...-t. Azt hiszem, Móricz  nekem túl darabosan ír, nem tudok jobb kifejezést rá, bár a Rokonok c. Szabó István-film után elolvastam a regényt és meglepően tetszett az is:), valamint még az iskolában tanult novellái közül is néhány megragadott. Pl. az, amelyikben az I. világháborúból jön haza a katona, kirabol egy tanyát, megöli a gyerekeket is,de a legkisebbet, a csecsemőt nem bántja, vagy azt, amikor a szegényember elhatározza, hogy a gazdag ember lányának a lakodalmán annyit eszik,hogy kieszi a vagyonából és a vége a szegény ember halála... Ezek sem szívderítőek,de érteni vélem, miért is írt ilyesmiket Móricz. És a hét krajcár..... Voltunk hasonló élethelyzetben családilag, na nem a koldus adta az utolsó fillérjét oda,de hóvégén egy időszakban nagyon össze kellett számolni a pénzt...

Mórához még annyit,hogy szerintem ezeknek a műveknek a megértéséhez - még talán Móriczéhoz is - bizonyos érzelmi intelligencia vagy empátia szükséges,ami nem biztos,hogy megvan egy alsó tagozatos gyermekben - vagy megvan,de nem kerül felszínre.