"Vagy a németeknek engedik a Mitteleuropát, vagy az Oroszoknak a Balkánt. Ezek közül a Balkán a súlytalanabb."

+ még Perzsia és távol-kelet. Nem evidens német érdek lett volna kiélezni ott az orosz angol ellentéteket? (akár számukra nem túl előnyös kötelezettségvállalással?)

-- A közép-keleti érdekszférákat a két fél az 1907-es megegyezéssel elhatárolta, pont ez az angol-orosz antant lényege. A távol-keletről Mandzsúria miatt az oroszoknak egyelőre meg kellett feledkeznie (1905 után). Én egyetlen esélyét látom, hogy miképpen lehetett volna ebbe Berlinből bezavarni és ez az oroszbarát külpolitika. Németországnak nem voltak közép-keleti állásai és a távol-keleten is nagyon gyenge volt. Ha bármit akart ott, akkor annyit tehetett, hogy Oroszországot maga mellé állítja.

Mondjuk 1904-ben, vagy 1905-ben megkeresi Oroszországot azzal az ajánlattal, hogy lám-lám, Anglia ellened van, a japánok ellened vannak és a párizsi tőkepiacon is rekordalacsony mennyiségű hitelt kaptál, hűvösödik a viszonyotok, mert egy távol-keleti háborúban a franciák nem akarnak támogatni. Mi lesz akkor így? Legyél megint német szövetséges, bontsd fel a francia-orosz antantot és mi adunk neked tőkét, ami a háborúhoz kell, megegyezünk a vámtarifákban, a Monarchiával lám most amúgy is milyen remekül elvagytok a balkáni kérdésekben Mürzsteg szellemében, csak így tovább. Ebből vagy az lett volna, hogy a cár megnyeri az orosz-japán háborút, vagy az, hogy a brit birodalomnak is fokoznia kell Japán támogatását, mert ne felejtsük, a japánoknak sem volt sok hátra a kitartásából a békekötéskor. Első esetben a győztes Oroszország még több problémát tud okozni a briteknek a közép-keleten, második esetben vagy továbbra is veszít, vagy kompromisszumos béke születik - de addigra a német diplomácia már elvágta a Fro-hoz fűződő köldökzsinórt és a cár ismét a központi hatalmak mellett van. Fro. mindenképpen visszazuhan az elszigeteltségbe, ami frappáns válasz 1892-re.

Én akárhogy nézem, csak ezt találom lehetségesnek, vagy ugyanennek 1910-es kiadását, amikor Oroszország megint úgy érezte, hogy a szövetségesei cserbenhagyták (Bosznia annexiója kérdésében), amire le lehetett volna csapni egy jobb ajánlatot téve náluk.

A NBR-val való megegyezésnek nem látom az esélyét. Oroszország hajlandó volt osztozkodni, London nem. (Párizzsal pedig Elzász miatt lehetetlen a békülés (bár megjegyzem ez lehet, hogy mondjuk további harminc év múlva már nem így lett volna)). Hiába ajánlották volna föl az egész világot Európáért cserébe a németek, amíg Anglia partjai Európához vannak 50 kilométernyi közelségben és nem pedig valahol elérhetetlen messzire onnan; ez biztonságpolitikai kérdés is számukra. Ők úgy gondolták, hogy a szigetük addig van biztonságban, amíg nincs egyesült Európa, aminek az útjában lennének.