Szabó Lőrinc

Ujévi katica

 

Hegyi házamból, vérpiros, kis

remény, tavasz s nyár bogara,

fedeles szárnyad emelintve

vágyad már ki, szabadba vinne,

réglátott katica?

Vadkan csörtet a havas erdőn

s varjaival károg a tél.

Bent víz vár, méz, lekvár, – ajándék:

hétszer-hét nap kell, vagy talán még

több is, hogy kint megélj!

Túlkorai fény csalt elő: jobb,

ha még ablakomban maradsz.

Az uj évnek vagy hírhozója,

mint a kéményseprő, a gomba

s a szerencsemalac, –

ne menj hát halni, pici Hétpötty!

Volna csak itt, példádon át

szemeimmel hátra s előre

a hét pecséttel zárt jövőbe

látna ma a világ!