Nem. A hit kegyelem kérdése. Bennem a szikrája sincs meg és nem utal semmi arra, hogy ez változzon, amit nem is bánnék.

Az élet csakis magát akarja, a létezés a par excellence öncél. Nincs semmi, ami rajta túlmutatna (mármint azok számára, akik nem rendelkeznek hittel). Az élet önámítása alatt különféle hiedelmeket, szublimációkat, pótcselekvéseket értek, amelyek úgy gáncsolják ki a tudatot, hogy az azzal tisztában sincs. Így lehetséges, hogy magasztos, akár szent dolgokat is csak egyfajta menekülésnek látok, amelyek burkoltan az élet önigenlését hivatottak szolgálni. S győz a praktikus, pragmatista, funcionális szemlélet, létmód. A belekapaszkodás a legkülönfélébb dolgokba (pl. amiket lenn írtam). A létigazság praxissá szelidül. Működik, ami nem igaz.