Nekem kicsit más helyzetekkel kell megküzdenem, tudod :) Kétféle "formám" van. Az egyik egy erősen trapéz tésztaszűrő, ezt a fűszeres sajtoknál használom, mert azokat úgyis össze kell gyúrni, miután nagyjából kicsepegett, és úgysem nagyon forgathatom, mert nehezen áll újra össze, tehát a súly is elkél. A másik a félgömb rozsdamentes szűrő, amit a natúr sajtoknál használok. Itt ugyan én is forgatgatom az elején egy-kétszer, ebből lesz az "ufósajt" :D De hát igen, ezt sem sajtformának tervezték, a súllyal pedig kicsit szabályosabb alakja lesz. (Minden forgatáskor a teteje, ami előzőleg a nagyobb felületű alja volt, összegyűrődne, ha nem tennék rá súlyt.) A lényeg, hogy ez így, joghurtkultúrás sajttal nem lesz túl száraz, sem túl kemény, legalábbis ha jól sikerül, akkor nem. :D De sajnos úgyis túl szórakozott vagyok ahhoz, hogy kétszer ugyanúgy csináljam, szóval még az első forgatásokat sem sikerül soha ugyanakkor megejtenem. Ha minden egyes sajtnál följegyeztem volna, mit rontottam el, már biztosan meglenne a tökéletes sajtreceptem, mert néhányszor már trappista-szerűt is sikerült alkotnom, általában átlagos joghurtos kecskesajt, néha viszont elég ramaty lett... (A kólisakól nem is szólva.)

Egyébként én nem értem, mi a kecskesajt körül ez a mánia. Már több ember panaszkodott(!) sajtra is, joghurtra is, hogy nem érzi, hogy ez kecske. Hát mondom... az volt a cél. :D Komolyan, mit várnak? A boltban kapható kecsketejtermékektől személy szerint hányok. (Mások meg azért nem akartak venni ilyet, mert azt hitték, olyan rossz íze van, mint a boltinak.) Évekbe telt kikísérletezni, melyik legelővel, milyen növényekkel, melyik kecskéink tejéből, és milyen eljárással feldolgozva érződik a legkevésbé az a mellékíz, erre egyesek meg pont azt hiányolják?