"A hunok nyelvét igazán ma sem ismerjük, nemhogy Kézai ismerte volna"
Ki állított olyat, hogy Kézai ismerte?
"ami mondai anyag a hunokról a gestában előfordul, az nem kis részt a Nibelung-énekből való"
Mint a 7572.-ben írtam, feltételezhető egy heftalita hagyományanyag, amelyet "Kézaiék tudós kútfők alapján nyugati-hunra »fordítottak« heftalitából". Az olyan tudatos szerkesztményekben, mint a Nibelungenlied vagy a Waltharius manu fortis, sajátos módon keverednek a varkhonita/hunugur kori események az V. századi sémákkal.
"Thanának, Ménrót apjának a neve visszamehet Tanaus szkíta vezérére, akit Kézai egyik fő forrása, Isidorus említ meg"
Vagyis nemigen tudod elvitatni a kapcsolat az említett folyóval, amely az antik kor hitével szemben valójában két folyó volt (Tanaisz-Don és Tanaisz-Jaxartész). Egy Trogus Pompeiushoz is beszűrődő tradíció alapján ugyanis arról van itt szó, hogy "Tanus volt a szkíták első királya, akiről, mint mondják, a Tanais folyót elnevezték" (XIII, 21, 24). Ehhez azt kellett volna észrevenni, hogy a Thana névalak szemmel láthatóan a görögös végződés levágásával s nem az izidori latin alakból került be Kézai gestájába.
"Evilath földjét Nimróddal egy helyen említi a Bibliai Régiségek Könyve"
Nem sokat jelent azok után, hogy Krauszra hivatkozva a 3552.-ben jeleztem, miszerint "az ókorban Kis- és Nagy-Eviláthot is ismertek, és később ezt az országot Hunniának nevezték". A tévesen az alexandriai Philónak tulajdonított munka kéziratai egyébként a XI. és XV. század közötti időből valók, és kivétel nélkül latin nyelven, német és osztrák területekről kerültek elő. A Kr. u. I. és II. század dereka közötti időre helyezik a könyv megírását (Mary Therese DesCamp: Pseudo Philo's Liber Antiquitatum Biblicarum; in: Metaphor and Ideology: Liber Antiquitatum Biblicarum and Literary Methods Through a Cognitive Lens; Brill, Leiden, 2007, 3–5.). Érdekes lenne kikutatni, pontosan mit is jelentett ez a belső-ázsiai hunokra átragadt elnevezés (pl. a zömmel a 8-9. században lejegyzett Bundahišnban Hēvtāls).
