A múlt héten valamikor véletlenül kapcsoltam az egyik tévécsatornára, és mit látok? Színházi közvetítést, éspedig Molnár Ferenctől az Olympiát. Be kell vallanom, erről a csatornáról nem is feltételeztem volna, hogy ilyesmit ad, és szidtam a buta fejemet, hogy nem néztem meg jobban a műsort. Sajna, nem ismertem a szereplőket, magát a darabot viszont kb. 20 éve láttam, és igen szép emlékeket őrzök róla. Ezért aztán minden nehézség nélkül követtem a cselekményt. Újra megbámultam Molnár Ferenc szerkeszteni tudását, és azt, hogy minden szereplőnek van legalább egy olyan jelenete, ami az övé. Sajna, nem ismertem a szereplőket, de maga az előadás igen jó volt. Főleg a női szereplők tetszettek, Olympia és az anyja elegáns és szellemes volt, Lina félelmetesen kiváncsi, és a jólneveltség határain belül  indiszkrét és firtatózó.

Viszont Kovács kapitány némi csalódást okozott, legalábbis nekem. Elismerem, egy huszárkapitány is lehet kopaszodó, és kissé jelentéktelen kinézetű, de én valahogy nem ilyennek képzeltem. Igaz, annak idején, amikor láttam, Oszter Sándor játszotta, és ez alighanem behatárolta a fantáziámat. Érdekes módon nem emlékszem rá, hogy ki játszotta a címszerepet, de a kedves mamát Vass Éva, éspedig bravúrosan. Ezzel együtt örültem, hogy a mostani előadásból legalább ennyit láttam.