"Amikor a monoteista teológia arról beszél, hogy Isten transzcendens, ezzel nem mond többet, mint amilyen értelemben a szimuláció építője transzcendens a szimuláció világához képest:"

A szimulált világhoz képest a szimuláció futtatója (aki egy szupercivilizáció a reális világban) valóban úgy aránylik (olyan a viszonya hozzá), mint a reális világhoz képest egy afeletti, feltételezett transzcendens teremtő lénynek.

Tehát ez a viszonyuk.

Viszont az állapot, a státus, az más. Itt háromféle feltételezett státus van, a szimulált világtól, a reális világon át a transzcendens világig (vagy lényig). Vajon ha feltételezzük, hogy egy jó szimuláció megcsinálható, vagyis majd valamikor létező lehet (vagy akár most is létező lehet -persze nem nálunk, hanem a akárhol másutt -nehogymár itt fusson velünk), akkor abból következik az ellenkező irányban, hogy a transzcendencia is létezik? Ez sehogy sem következik semmiből.

Továbbá még egy különbség: A szimulált, és a szimuláló világ között nem csak a logika, hanem a fizika törvényei is közösek, és azonosak. Legalábbis olyan értelemben, hogy a a szimuláció hardvere, és a szoftvere a reális világ fizikai, és logikai törvényszerűségeinek megfelelően fut (hiszen másként nem is lehetne). Viszont a szimulációban, szubjektíve felépíthetnek egy olyan világot, amelyben látszólag mások a törvények mint a reális világban.

A transzcendenciával az a baj, hogy igazából csak egyet tudunk róla. Azt ami maga a fogalom jelent, vagyis hogy tapasztalatfeletti, megismerhetetlen, érzékfeletti, nem anyagi, stb. Vagyis maga a fogalom tételez egy olyan jelensége, ami a fogalom szerint is megismerhetetlen. Ez egy önmagának ellentmondó fogalom, így értelmetlen.

Vagyis a monoteista teológia a transzcendencia tételezésével mégiscsak többet, és mást mond mint a feltételezett szimuláció bentlakója az ő szimulálóiról. Mégpedig azért mond többet és mást, mert a transzcendencia fogalma, mibenléte elképzelhetetlen és értelmetlen, nem úgy mint a való reális világ fogalma.