Egy olyan érdekes írás került ismét a szemem elé, melyről már volt egykor szó, de most más aspektusból tartom említésre méltónak.

Dr. Molnár Csikós László: Magyar eredetű igék a bunyevácok nyelvében

Idézek belőle:

"A magyar ige a bunyevácba kerülve rendszerint megváltoztatja képzőjét: firkál – firkat, gurigál – gurigat, hancúrozik – hancurat se, kalapácsol – kalapačat, lófrál – lofrat, magyaráz – madžarat, pisál – pišat, sántít – šantat, sántikál – šantikat v. šantucat, tolmácsol – tolmačat, versel – versat, vásárol – vašarit stb. Gyakran egy új elemmel is kiegészül az ige: csutakol – čutakovat, filkózik – filkovat, gáncsol – gančovat, gazdálkodik – gazdovat, kormányoz – kormanjovat, korteskodik – kortešovat, lóg – logovat, ministrál – miništrovat, mulat – mulatovat, palántál – palantovat, pártol – partovat, pislog – pišlogovat, leszurkol – surkovat, slingel – šlingovat, tapsikol – tapšikovat, tromfol – tromfovat, virraszt – virastovat, voksol – vokšovat stb."

A jövevényszavak jelenléte egyes nemzetek nyelvében megszokott és természetes dolog, de ez esetben nem világos előttem, hogy a rangos szerző milyen ok miatt sorolja a magyar igék közé a korteskodik(sic!), a slingel, a tromfol és a voksol kifejezéseket, hiszen ezek is más nyelvekből kerültek a miénkbe.