Karay Ilona, *Arad, 1866. dec. 18., †Pécs, 1881. febr. 7.: költő

 

 

NYUGODT VAGYOK…

 

Nyugodt vagyok, miként az ősz,

        Hideg, miként a tél,

De ez csak látszat, mert szívem

        Forró, miként a dél.

 

Valjon miért van lelkemen

        E fagyos nyugalom? –

Lelkemnek kincse veszve van,

        Veszve a bizalom.

 

Miért lángol szivem? Azért,

        Mert ki nem önthetem,

Örömöm és búm mind beléd

        Zárva, szegény szivem!

 

 

 

Három veréb hat szemmel, 1878 [546-547.]