Itt sokak álláspontja, illetve az enyém is az, lassan egy év fülzúgás karrier után, hogy ez el nem múlik. El nem múlik, viszont megfelelően szinten tartható, ami nálam mára már azt jelenti, hogy havonta egyszer, egy napig megint kísér minden utamon, pl tegnap reggel is ilyen volt, a mellékhelyiség csendjében :) hallani véltem, estére azonban már nem. Nappal nem vagyok soha olyan csöndben, hogy halljam.

A kezelés érdekes. A fülzúgás tünet, ugyebár, és a tünetet, mint olyat, kezelni nem lehet. Az okot kellene megszüntetni, de engem már annyi mindenre megvizsgáltak, hogy nocsak, és semmi eredmény. Mindenem rendben van. Gyanítom, hogy 60 év múlva, majd ha esetleg fel találnak boncolni, akkor derül ki, hogy no igen, ez volt a baj.

De nem is érdekel. Szerintem ez a kulcs, a megoldás, a kezelés kulcsa. Ha egész nap azon vagy, hogy fülelsz, zúg-e, nem-e, mit csinál éppen, hallom-e, a jobb fülem, a bal fülem, középen az agyam, elől a homlokam, hátul a tarkóm (tud ám az is:) akkor egy idő után megbolondulsz.

Vannak persze gyógyszerek, nekem a Betarevin nevezetű sokat segített, míg tartott a dobozzal, azaz egy hónapig. Utána pedig azt találta mondani egy tanszékvezető fülész professzor, hogy ezt életem végégig szedni kéne. Hülye ez, mondtam magamban? szedem 60 éves koromig, aztán kinő tőle egy harmadik kezem, vagy ilyesmi.

Szóval ez szerintem nem járható út.

A csodadoktoroknak is lehet elhordani a pénzt, örülni fognak neki, de igazából én is voltam már egy ilyennél, és az olyanokat mondott, hogy a végére kialakult bennem a kép, hogy ezt az embert cselekvőképességet kizáró gondnokság alá kéne helyezni valamelyik helyi bíróságnak, de gyorsan :)

Jah igen, szedtem a Ginko Primet, ami mindta használt volna, de rohadt drága volt.

Ellenben, vannak ingyenes módszerek, amik használnak. Kevesebb stressz, kevesebb aggódás, sok zöldség, sok mozgás, NULLA FÜLLHALLGATÓ, Sok türelem, még több elfogadás, belátása annak, hogy ez nem egy halálos vész, ami burjánzik az ember testében, és egyik reggelre feldobja tőle a kopoltyút. Hanem ez csak van. Nekem néha van. Arra emlékeztet, hogy megint sok a para, az idegesség, az aggódás, ami rossz, rossz. Lenyugszom, mondom magamnak párszor, minden rendben van, minden rendben van, és kész, és ennyi volt. Ha meg még mindig zúg, akkor bekaphatja. Valahogy így, én, legalábbis.