Annak, akit illet. Nem neveztelek neveden, mert az csak egy kamuflázst szolgáló álnév. De, ha ezt is sérelmezed, úgy elnézést kérek, és ne haragudj. Én megadtam az elérhetőségemet a szerkesztői lapomon, és volt akinek még a telefonszámomat is megküldtem. A szerkesztői nevem alapján is be tud azonosítani a fél szakma. Én nem vagyok híve a Titkos társaságoknak.  Azért, ha valaki ad magára, fel kell vállalnia azt névvel is.  A baromságait is (nehogy megharagudj, magamra gondoltam!) Én beismerem, hogy sokszor - nem a finom lelkű hölgyek szalonjaiban szokásos stílusban írtam - jónéhány megjegyzésemet. (Ámbár megfelelő mennyiségű pezső betöltése után a finomlelkű hölgyek is sok meglepő dolgot tudnak mondani.) De ez csak az elmérgesedett vitáknál jött elő. A szócikkeimnél, ha kerékbe törtem volna valahol a magyar nyelvet, javítsátok át.  Egyébként mindenki nagyon el van tévedve, aki azt hiszi, hogy mert valaki bizonyos szakértelmiségi csoporthoz tartozik, az nem használhat vaskos kifejezéseket. Az én pacienseim meg nagyon csöndesek voltak, és formalinszaguk volt. A hallgatókkal sem mindig lehetett nyájaskodni. (Anno velünk sem nyájaskodtak. Ilyen alapon jónéhány professzoromat is kitilthattad volna ebből az előkelő társaságból.) Félreértés ne essék, nem akarok visszakéredzkedni. Azt hiszem beleadtam annyi melót, ami méltányosabb eljárást tett volna indokolttá. A meló eredménye a Tiétek, remélem jól használjátok fel. A lelkiismeretével pedig mindenki számoljon el maga.