Azt hiszem, csak a Disznófőtől (Honvéd edzőtábor) Tündérhegyi, addig Mátyás király út. Ó, az remek hely! Amikor már (nagyon) nem volt hó, és nem voltak síelők (meg akkor már a világítás is megszűnk, sötétben meg csak a legelvetemültebbek síelnek), akkor mentünk fel szánkózni suli után, délután. A szánkó ugyanis cseppet sem kényes sem kőre, sem fűre, viszont a nappal felolvadt, éjszakára visszafagyott jeges füvön remekül csúszik. A Mátyás király út addigra általában fekete volt. Nem takarították, de elolvadt magától. Mivel a Norma vége egy ugrató, ezért az út fele felett átrepültél, aztán csikorogva, szikrákat hányva vetted a maradék két méter aszfaltot (ha valaki mögött mentél a saját szánkóddal, akkor ez elég látványos volt), és irány a Harang-völgy. Annak az aljában viszont van (csak volt?) egy sorompó, na, ott időben le kellett ugrani, a szánkó meg megállt szépen az első ház kerítésében. Ez remekül működött mindaddig, amíg egyszer nem állt egy autó, felkapcsolt lámpákkal a sorompónál. Fékezni már nem tudtunk, csak leugrottunk, a szánkó meg csatt. Pucoltunk, főleg, amikor megláttuk a kék villogót a tetején.