-

Saint-Pol-Roux: ÜVEGKOPONYÁK

 

Átlátszónak látom a koponyákat.

Úgy szemlélem gondolataikat, mint üvegharangon át ritka virágot, s

felebarátom nem is sejti, hogy követem eszméi útját, mely általában

szöges ellentétben áll az ajkát elhagyó szavakkal. Kijelenti: Igen!, ám

koponyája burkán át azt látom: nem! S mindebből majd mindannyiszor

alattomos cselekedetek fakadnak, az ösztönös vágyak hamis

megnyilvánulásai, a legbensőbb indíttatás képmutató szimbólumai.

Valójában az undor eme óráiban az élet afféle karneválnak tűnt, melyben

minden jelenség a valódi okok álcája csupán, annál is inkább, mivel

elegendő szemügyre vennem valaki kinézetét, s máris rájövök, hogy amit

tesz, ellentmond álmainak, ilyenformán lassan semmi kedvem többé

beletekinteni a koponyák belsejébe.

Ó, emberi koponyák!

Akad közöttük virágokkal dús, gyémánttal gazdag, de egy ilyenre hány meg

hány olyan jut, mely mocsarakhoz, titkos leshelyekkel népes horhosokhoz,

börtönudvarokhoz, vériszamos csatamezőkhöz hasonlatos...

De mennyire más logika honol az állati koponyákban! Sehol semmi

kétszínűség. Szelídek vagy kegyetlenek, jók vagy gonoszak. A bárány

agyában meg nem fordul egy farkashoz illő gondolat, a farkaséban sosem

üt tanyát holmi bárány-eszme.

Az állat egyenesebb, mint az ember.

Ezért menekülök el gyakran az emberek elől, s élek kedvemre nomádként

szárnyak és mancsok között.

-

fordította: Lackfi János

 

/http://www.lackfi-janos.hu/index.php?id=118/