Csupán azért írok, mert úgy érzékelem - lehet, hogy tévedek -, hogy nem igazán ütötte át a nyilvánosság ingerküszöbét, hogy az új alkotmány egy alapvető jogfilozófiai fordulatot kíván végrehajtani. Nem szerepel ugyanis benne az állam és egyház elválasztásának elve, viszont szerepel benne az, hogy az "erkölcs" védelme érdekében korlátozhatóak az alapjogok. Ez a pozitivista (nagyon egyszerűen: szekuláris) jogfilozófiával való szakítás és valamiféle - egyelőre homályos - erkölcsi rend adoptálása a jogrend végső alapjaként. Aminek normatív konklúzióit aztán majd bevallottan törvényi úton fogják a későbbiekben kibontani. Ezt a következtetést erősíti a "Szent Koronára," mint a magyar állam jogfolytonosságának és szuverenitásának szimbólumára való utalás - amit fordítsunk le: kitől kapta (a hagyomány szerint) a "jogfolytonos magyar állam" a koronát? - vagyis kitől származtatja a maga jogfolytonosságát és szuverenitását a jelenlegi állam? Vagyis hova köthető az az erkölcsi rend, amelynek védelme jegyében korlátozhatóak akár az alapjogok (pl. lelkiismereti- és vallásszabadság, szólásszabadság) is? Még egyszer: nem érzékelem, hogy ez fordulat kellő súllyal "átment volna" a hazai nyilvánosságon...