Kányádi Sándor

Télifák

 

 

Elhullatta leveleit

kertek, erdők minden fája,

Szélnek, télnek vad szigorát

egyedül a fenyő állja.

 

Egyedül a fenyőerdő

nem hódol meg hónak, fagynak:

zöldell akkor is, ha a nap

sugarai meghervadnak.

 

Fölfogja a hulló havat,

a szeleket megakasztja.

Sátra alatt menedéket

lel az erdő minden vadja.

 

Hunyorgó nap, pislogó ég

gyújt az ágakon gyertyákat.

Szarvas, farkas s a szelíd őz

mind egy-egy szép téli fát kap.