Ligeti Éva

Téli kép

 

 

Magas hegyek égbe nyúlnak

Hóból szövött ingbe bújnak

Rásimulva itt-ott szakad

Szirtek csúcsa csupasz marad

 

Kristályköpeny meg-megrezdül

Jég-harangja halkan csendül

Ágak között szél hárfázik

Fagyos keze gyorsan játszik

 

Fenyő erdő roskadozik

Hó súlyától hajladozik

Őrt állva a nagy hidegben

Egymás mellett dideregnek

 

Csend zsebéből titkát nyitja

Jégvirágát leszakítja

Zúzmarával beborítja

Tél szelíden meghódítja

 

Mereven tekint a tóra

Jégbe zárt üvegajtóra

Mozdulatlan minden fagyott

Dermedt pillanatot hagyott