Sárhelyi Erika

Téli hajnal

 

Nem köszönt a tél, csak némán

elterült a kert alvó fái közt.

Mint vendég, ki zavarni nem

akar, hangtalan-szépen beszökött.

 

Csak a hajnal látta jöttét,

ruháját a derengés szőtte át.

S ahogy a reggel ráköszönt,

fénybe csókolta hófehér haját.