Iancu Laura: Aranyág
 
Az Ó-utcában sártenger, viskóhalmaz.
Lila ruhájában bádog Krisztus virraszt.
Tövében fagyott szentként asszony zsoltároz,
Most is várja a tétova, avítt vigaszt.

Amott az almafa alatt súgni hallja
A deres farügyek ajkat maró jaját.
Alvó lábnyomok keserű vizét falja,
S a csalfa szerető rönkké fagyott szavát.

Ilyenkor odafönn a magányos Istent
Gyötri a kín. Teremtés közben megpihen.
Miféle árnyék vetülhetett szemében?

Megkésett angyal vontatja hozzá a hírt:
Ott állt ma is, tükör szemével körbeírt,
Harmatos ölén fekete aranyág nyílt.