GARAI GÁBOR: TÉLI KÉP A KERTRŐL

 

Sáros hófoltok mellett rozsdavert

rongyos fűcsomók, rücskös ágbogak.

Mohón, csontosan vár jobb napokat,

mint csókot rozzant szipirtyó, a kert.

 

A szőlőtőke hajlott, megdagadt

izülete némán, pőrén sajog.

Gerezdek keblecskéit sóhajok

nem emelik a holt avar alatt.

 

Pedig menyasszony-díszben szunnyad itt

az új tavasz, s letépve rongyait,

egy könnyű széltől gyönyörűn föleszmél:

 

termő rügyekkel hívja bő nyarát,

s aranyesőben áztatva magát

megifjul úgy, ahogy te is szeretnél.

 

 

Szélcsönd és újra szél, 1977 [28.]