GALAMBOSI LÁSZLÓ: LÉLEGZETED FÁTYOLÁBAN

 

A fáradt csillagok

szoknyájukat kifüggesztették a fákra.

Belestem hozzád,

függönyöd bokrában rózsaszín fészkelt.

Körém kerítést vont az éj,

szívemet szúrták lécei,

a villanydrótokon árnyékok billegtek részegen.

Aludtál már,

                     ajtód kilincsével beszélt a kezem,

suttogva engedett.

Lélegzeted fátyolába kapaszkodtam,

szádban akácvirágként csipkéztek fogaid.

Gyöngéden lopakodott belőlem a csók,

percekig ült a homlokodon.

Magammal vittem illatod poharában az éjt.

Küszöbödről a virradat lepkéi vezettek haza,

szempillámra szálltak,

hogy játsszanak az álom kék-kendős liliomaival.

 

 

 

Naptollú vándor, (1955-1957) [12.]