Balogh Miklós, *Királyháza, 1934. dec. 6.: költő

 

 

SZABÁLYTALAN SZONETT

 

Bolyongtam térben és időben,

anyagformában – kis foton…

Letértem megszabott utamról

ott, ahová alapfokon

 

garázda vonzás vitt magával,

hogy formát öltsek és szívet. –

Rövid időre bár, de mégis…

Ostobaság? Nem éri meg?! –

 

Zarándokoltam! Zöld mezőkön

álmukból kelt zsíros rögök

 

lábam alá simultak, felleg

iramlott el csúcsok között…

 

Mert veled találkoznom kellett!

 

 

 

Vergődő szél, 1983 [111-112.]