re_mi válasz | 2010.12.04 22:54:15 © (19351)
Mondjuk nem olyan régen még majdhogynem követelted kedves Eszter a fidesz kétharmadát…
Előzmény: babarczyeszter (19349)
Na és?! Akkor követelte. Most nem követeli. Majd fogja még követelni. Nem ért semmihez, így hát követel. Hol ezt, hol azt. A követeléshez ugyanis mindenki ért.
re_mi válasz | 2010.12.04 22:54:15 © (19351)
… majdhogynem követelted… a fidesz kétharmadát (emlékeztetőül: http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20100215_fidesz_ketharmad_valasztas ), ehhez képest van ami van.
Hamarosan át fogod te gondolni még ezt is. Minden eszköz megvan a fidesz kezében, hogy hosszú-hoszzú időre elfelejtesse velünk a demokratikus választásokat. Talán végleg. Ha máshogy nem megy, akkor majd import szavazókkal. Bár mivel ellenzék gyakorlatilag nincs, lehet, hogy elég lesz a körzethatárok megfelelő (nekik) átrajzolása és néhány apró trükk.
Úgyhogy gondold ezt át.
Előzmény: babarczyeszter (19349)
Ez már át van gondolva. 1956 óta többszörösen van átgondolva, és többszörösen van arra a végkövetkeztetésre jutva, hogy a magyar nép imággya a demográcíjját, de nem mindenáron. Kádárék szerint az 1956-os fölkelés kirobbanásának több oka volt, míg a ki nem mondott, de döntő ok: a népnek részint kényszerű, részint fölösleges, „elvi alapú”, doktriner sanyargatása („aranytojás”, padlássöprés, „racizás”, normarendezés stb.). A kormányzat már 1956 őszén úgy döntött, hogy letöri, ugyanakkor (külső, szovjet, főként kínai segítséggel) finanszírozza az ún. „összkomfortos sztrájkot”. Ez a híres kádári konszolidáció lényege, s amelyből adódó politikai következtetés tulajdonképpen nem változott, Horn és Orbán viszonylagos népszerűségének ez a szociálpszichológiai magyarázata.
1989-90-ben a nép „elküldte a komcsikat”, de nem azért, mert helyettük a gyomorbeteg Kis Jánosékra, a liberális Orbánékra, a tudálékos, fontoskodó Babarczykra vágyott (őket ugyanis totálisan értette félre – ez magyarázza az SZDSZ teljes elenyészését, és hát gyakorlatilag a Fidesz is eltűnt: „átalakult”), szóval közhely: a nép számára nem a „nyugati típusú demokrácia” volt elsősorban fontos, hanem a nyugati (osztrák) „típusú” jólét. Ezt persze a Bokrosék is, Bauerék is értik (már amelyikük), csak azt nem értik, hogy a nép többé hallani sem akar az aranytojást tojó tyúkról, annak semmilyen változatáról. Hallgatta ezt már épp eleget. Elvben a nép is tudja, hogy nem szabad levágni a „tyúkot”, csak, mondom, hallani nem akar róla. Hogy ostoba a nép? A kérdés ostoba. A nép ugyanis olyan, amilyen. Változik a természete. Évtizedes, évszázados léptékben.
Ezt ismerték föl Orbánék, s ezért nem beszélnek (leegyszerűsítem a dolgot) aranytojásról, hanem beszélnek helyette nemzeti-keresztény kolbászkerítésről. Vagyis Orbánék nem cinikusak, hanem – legyenek bármily ellenszenvesek amúgy – ők az értelmesek (értsd: tanulékonyak). Nem a Bauerék, nem a Halmaiék. Aki pedig ezt nem érti, vinnyoghat éjt nappallá téve a jogállamiság, a sajtószabadság fontosságáról, a magyar történelemből nem ért semmit, ami pedig – értelemszerűen – azt is jelenti, hogy Orbánék fújhatják a nagy fölismerésüket, semmilyen nemzeti-keresztény hablattyal nem tudják „bebetonozni” magukat, ha nem lesznek képesek kolbászból fonni a kerítést, vagyis amennyiben nem lesznek képesek rá, már most mondom: a nép újra olthatatlan vágyat érez majd a demográzíjja és a saatószabaccság kivívása iránt. Ez egy ilyen játék, nem túl ízléses, de hamisítatlanul történelmi játék.
babarczyeszter válasz | 2010.12.04 23:15:25 (19358)
Nem, én az olvtársaktól kértem bocsánatot, nem a néptől általában :-)
Előzmény: thege68 (19356)
Akár a néptől kértél bocsánatot, akár az „olvtársaktól” általában, érdemes vele szakorvoshoz fordulnod, mert ha azt hiszed, hogy az írással – bárkinek is – „fájdalmat okozol”, olyan mértékben dimenzionálod túl magad, hogy az előbb-utóbb neked lesz nagyon fájdalmas.
babarczyeszter válasz | 2010.12.04 21:48:13 (19342)
Én bocsánatot kértem, amiért valakinek fájdalmat okoztam (ahogy az ember bocsánatot kér, ha véletlenül sípcsonton rúg egy arrajárót).
Semmiféle vétkem nincs, nem is volt. Nevetséges is volna -- szerinted mindenható vagyok?
Előzmény: Állományjavító (19338)
Nem csak a mindenhatónak lehetnek vétkei. Egyébként nem szerinte, hanem szerinted vagy „mindenható”. Tudniillik, ha meggyőződésed, hogy „fájdalmat okozol valakinek” valamely szövegeddel, már azzal betegesen értékeled túl magad, értékeled „mindenné” a „hatásodat”, vagyis így válsz kvázi mindenhatóvá. Az értelmes stiliszta nem azért ír, hogy „hasson”, hanem azért, mert szeret írni.
Ceterum censeo: Almási Miklós szerint Babarczy unikális irodalmár; hát egyedinek egyedi, nincs kétség, legalábbis én nem ismerek még egy akkora fütyköst a magyar publicisztikairodalomban, aki szerint az „arra járót” rugdossák véletlenül sípcsonton. Az „arra járót” meg lehet lökni véletlenül, a mellettünk állónak ráléphetünk a lábára véletlenül, de sípcsonton, tökön, seggbe stb. nem véletlenül rúgunk valakit, ez egészen biztos!
babarczyeszter válasz | 2010.12.04 21:48:13 (19342)
Ne nevettesd ki magad. Az értelmiség az értelmiséghez beszél.
Előzmény: Állományjavító (19338)
Miért ne nevettesse ki magát, ha egyszer jól esik néki a röhejessé válás? Te például miért nevetteted ki magad? Miért publikálsz, ha nem tudod, mi a különbség az „értelmiség” és az „értelmiségi” fogalmak között? Azt hiszed, magánlevelezésben állsz egy másik majommal, egy olyannal, aki éppoly primitív, mint te?; ő ugye az „amorális” és az „immorális” szavakat keveri (s még egy csomó mindent), vagyis ti tökéletesen rezonáltok egymásra, na de hát nem érted?, buzgó szövegeléseiteket mások is olvashatják! És hátha jókat röhögnek rajtatok: „az értelmiség az értelmiséghez beszél”. Igen? Önfertőzéssel? Az értelmiség magában beszél, mint egy lipótmezei bentlakó?
Nem szólva arról, hogy az állítás abszolúte hamis, mert az értelmiségi nem csak az értelmiségihez beszél akkor, ha publicistaként, közíróként, közszereplőként nyilvánul meg. Beszélhet persze csak az értelmiségihez is – pl. egyetemi szemináriumon, akadémiai szakkonferencián.
Babarczy Eszter „unikálisan, originálisan művelt jelenség” (© Almási Miklós értelmiség a Mozgó Világban, mint értelmiség lapban).