TAKÁTS GYULA: AZ EMBEREKHEZ

 

József Attila emlékének

 

Rendezni s gyúrni kéne már,

a dolgainkat rendezni bizony.

Találkozni, mint a folyók

egy tündöklő nagy eszmei síkon,

 

ahol a mélység bánatos,

de ívelő párája mind lehull

s honnan vetéseink fölé

majd új esők hűs szárnya szabadul.

 

Eszméből hadd szökjön anyag

s valóra-váljék már a gondolat,

mely század éve süpped el

a nagy mocsár vad indái alatt.

 

Jöjjön a búvár és halász.

Iszapból kincsünk merje már elő!

Jöjjön a mérnök és a gép,

úgy kéne már a zsenge legelő,

 

a tiszta rét, hol szabadon

fölmérheti dús terveit a szem,

hol lábunk nem köti a gaz,

s nyomunkban majd acélos rend terem.

 

Az ember lelje végre meg

az eszmék s népek közt az egy utat,

amely a jóság fái közt

ez őrült bolygón igazra mutat.

 

 

 

Felhők Árkádiából, (1944-1947) [175-176.]