KOVÁCS ANDRÁS FERENC: JÓZSEF ATTILA HAJA LÁNGOL!

 

Mellékes dal

 

Visz a vonat: gyorsvonatélet.

Átszállóhely: sorsom, a lélek…

Átszáll rajtam: elmegy halálnak.

Talán ma még meg is találnak.

 

Talán kihűl a mozdony könnye,

De mintha hozzád könyörögne…

Jól jönne most: bocsánat, pár szó…

Mi csattog ott: Kocsárd vagy Szárszó?

 

Hűséges önzést árván tűrtem:

Hajam loboghat márvány űrben…

Lángol szemembe hulló tincsem:

Visz a vonat. Hozzád visz, kincsem.

 

Sebhed a világ: égess, perzselj!

A vers befogad, mint a persely –

Mert nem kell.

Mily sajnálatos…

 

Mint kétség megfeszült reményben:

Én állok minden fülke-fényben…

És égten

Élek: hallgatok.

 

 

 

Kapun kívül [124.]