KESZTHELYI ZOLTÁN: „AZ IGAZAT MONDD”

 

             József Attila emléke

 

Úgy kellett néki valóság varázsa,

Mint gyermeknek a tej és a kenyér;

S az igaz szó vezette új csapásra,

Amely a sejtett jövendőbe tér.

 

Úgy énekelt szép szóval, tiszta szívvel,

Mint mesebéli énekes legény;

Amerre járt, halotta, hogy’ süvít fel

A félelembe dermedő remény.

 

Mert félelem virága nyílt a tájon,

Hol költő-ajkán dallá vált az álom:

A szorgalomból sarjadó jövő.

 

Okos szeméből terhes éjszakákon,

Bátor mosolyt villantgatott az álom,

Mely reménységet s létet egybe sző.

 

 

 

Megtartó varázslat [100.]