BRASSAI VIKTOR: BEFÖDHETETLEN SÍRGÖDRÖD FÖLÖTT…

 

         József Attila emlékének

 

Már nem nyögés, a tiprott állaté,

mint véged első hírén volt, szavam:

befödhetetlen sírgödröd fölé

lágy szomorúság felhője suhan,

 

s ahogy a görcsbe dermedt rögre mély

egek hullatják oldó pelyhüket,

úgy ejti már a tündöklő fehér

vigasztalást a szálló enyhület,

 

hogy amíg éltél, ép sejtek között,

lelked ízekre tépve küszködött

a fullasztó világgal és Veled,

 

de amikor a romboló kerék

szétszaggatta az élő test erét,

egész lett és a mindenséggel egy.

 

 

 

Megtartó varázslat [21.]