Darmay Viktor; családi neve: Viczmándy Győző, *Darma, 1850. dec. 2., †Kozma, 1878. márc. 28.: költő

 

 

AZ ÉJSZAKÁK

 

Oh, én mindig szerettem őket,

Oh, gyönyörűk az éjszakák,

Csillogó rongyát ha letette,

Nem sejti, mily szép a világ.

 

Hisz untat a zaj, fáraszt a fény,

Az emberekben nincs kedély,

De oly vonzó, ha fű, virág, lomb

Egymással meghitten beszél.

 

Ha a természet öntudatlan

Egyszerű bájban tűn elő,

S egy csöndben ihlett, édes órán

Áldoz jó ösztönének ő.

 

Hol a világnak e világról

Sok dicső, boldog álma van,

S az andalító félhomályban

Szerelem, élet, üdv fogan.

 

Oh, meghat engem, meghat mindig

E nagy testvéri nyugalom;

Lelkemben a vihar kialszik,

S megédesülve száll dalom.

 

 

 

Merész a szó!, (1867-1872) [18-19.]