Üdv mindenkinek. L. Éva vagyok, a kezdetektől a fórum nem regisztrált olvasója. Leszögezném, hogy Koncz Zsuzsa lelkes rajongója vagyok, és amióta hallgatom és ismerem, személyisége és varázsa nekem csak pozitívumokat adott.

 

A 37 című lemezre irányuló össztűz és kritika mélységesen ledöbbentett, és elkezdtem erősen kételkedni abban, hogy valóban a „Koncz Zsuzsa rajongók” oldalát olvasom. Ezért döntöttem úgy, hogy regisztrálok, és hozzászólok. Nem vitaindítónak szánom, és nem is kritizálom az eddig véleményezőket, csak a magam meglátásaival szeretném visszaigazítani a kibillent egyensúlyt.

 

Egy ilyen művész-rajongó kapcsolat, ha jól működik, kétoldalú és kölcsönös.  Biztos vagyok benne, hogy Zsuzsa dalaival, művészetével adni akar, és jobbá tenni a világot. A befogadó oldaláról nézve nyilván mindenki a maga világában éli meg és „raktározza”, amit a művésznő nyújt, és mindenki saját világába illeszti be, amit Ő üzen. Ha ez negatív hullámokat gerjeszt, akkor ott szerintem nem a „kínálattal” van a baj. Zsuzsa mindenkinek ugyanazt nyújtja – ki mit vesz át belőle, hogyan éli meg és hogyan építi be saját életébe, az már a befogadón múlik.

 

Szövegcentrikus vagyok és többnyire holisztikusan közelítem meg a dalokat, és azt keresem bennük, hogyan illeszthetem bele saját életembe, hogyan építkezhetek belőlük, és milyen gondolatokat ébresztenek bennem, szóval az összkép dominál. Persze a dalok hallgatása közben néha felkapom a fejem, vagy megdobban a szívem, vagy lúdbőrös leszek egy-egy gondolat hatására, és ezt is nagyon szeretem. A zeneszámomra alárendelt, és mind az eddigi albumoknál, mind a 37 esetében jól szolgálja a gondolatokat, amelyeket kísér.

 

Az új album nekem nagyon beleillik az eddigi képbe. Az első hangtól kezdve, és azóta akárhányszor meghallgatom, borzongat, felemel és elgondolkodtat.  Nyilvánvalóan eddigi munkájával Zsuzsa magasra tette a mércét és nálam ez az album is hozza a kívánt szintet. Ahogy én látom, Zsuzsa mindig az élet oldaláról közelítette meg a dolgokat, és dalaival arra próbálta irányítani a figyelmet, hogyan tehetjük élhetőbbé a mindennapjainkat a mindenféle zűrzavarokban. Nekem ezt a kritériumot a 37 maximálisan teljesíti. Mindemellett szervesen kapcsolódik eddigi munkáihoz, folytatja, és tovább építi azt a gondolat és érzelemvilágot, amit eddigi életművében megalapozott.

 

Tudom a történelemből (meg mert átéltem), hogy néha markánsabb társadalmi helyzetekben a dalok értelmezhetősége óhatatlanul politikai felhanggal keveredett, és emiatt politizálásnak tűnt. Szerintem, Zsuzsa soha nem ment szembe szándékosan a hatalommal, felelősséget érezve hallgatói iránt, emiatt nem hiszem, hogy kockáztatta volna azt amire, ha kezdetben nem is tudatosan, életét feltette. Hiszem, hogy az igazi boldogság része az is, ha az ember szereti, amit csinál. Miért is áldozta volna fel ezt?

 

Nekem a legfontosabb a Koncz Zsuzsa dalokban az, hogy –még a látszólag semmitmondó bohókás dalok is – mélyreszántó gondolatok feszegetnek, és mindamellett pozitív a végkicsengésük és utat mutatnak. (Nekem legalábbis.) Tudom, hogy ez nagyrészt a szerző(k) érdeme, de biztos vagyok benne, hogy Zsuzsa maximálisan azonosul azokkal a gondolatokkal, amelyet a dalok hordoznak. Hogy is tudná különben ilyen hitelesen közvetíteni őket?

 

Igaz, vannak a 37 dalai közt olyanok, amelyek tartalmilag korábbi gondolatok ismétlésének tűnnek. Számomra ennek az az üzenete, hogy a világ ismétli önmagát, és sajnos még mi sem tudtunk a saját hibáinkból okulni, újra elkövetjük őket. Így újra rájuk kell irányítani a figyelmet. A másik „tanulsága” a visszatérő gondolatoknak az állandóság, és így nagyon jól kifejezi, hogy vannak dolgok, amikhez Zsuzsa következetesen ragaszkodik, és amikben nem változik. Szerintem a 37 nagyon jó ötvözete a (paradoxnak tűnő) állandóságnak és a megújulásnak. Nekem ez is nagyon tetszik benne.

 

Koncertjein láttuk, és Ő maga is hangot ad annak, hogy jól érzi magát, valamint, hogy elégedett a lemezével. Nem értem, mért baj ez. Miért nem tudunk örülni annak, ha valaki boldog és jól van. Ha nem tud átragadni és áthatni ez a hangulat, akkor úgy érzem, ez megint nem a kínálaton múlik.

 

Van egy érdekes hasonlóság, ami még eszembe jutott. Nem tudom, kinek ismerős Joan Baez munkássága. Olvasója vagyok az Ő hasonló rajongói fórumának, és hasonlóképpen tapasztalom, hogy néhány rajongója elégedetlenkedik, mindenben hibát keresve. Miközben a „csendes” többség koncertjeire jár, töltekezik a dalaiból, és örül minden pillanatnak, amit a művésznő társaságában tölthet. Hát ilyenféle csendes többség tagjaként szeretnék magam is minél többször élvezni a művésznő társaságát és minél tovább Koncz Zsuzsa rajongója lenni.