off
Qtyi, én vagyok az, heki, csak betojt a másik postaládám, _ez_itt műx.
on

Szóval drágáim, akkor kezdem kitárulkozásomat.

Legboldogabb:
7 éve egy éjjelen megszületett a fiam. Szokásos alapállapot: izguló apuka fel-alá járkálva, cigaretták, egyik a másik után. De a gyermek nem akart megszületni...
Múlt az idő, aztán egyszer csak látom (az akkor még) feleségem, ahogy tolják be a műtőbe.Nagyon megijedtem, ismerős talán az ilyen érzés, amikor tehetetlen vagy, pedig fontos lenne, hogy segíts.
Egyszercsak hallom belülről, hogy oáááááá.Megkönnyebbültem.
Szerencsére nem volt semmi baj, "csak" császárral kellett megszületnie. (Nem az előddel:))
Kihozták a kis csöppséget, még véresen, maszatosan egy inkubátorban,láttam ahogy beviszik, be, az én fiamat a csecsemő szobába, ott viszik, hát nem tudtam, mit csinálok.
Nem sokára megmutatták az üvegablak mögül. Nem sírt már. Szóltam hozzá, a nevét mondtam. És tekintete megkereste az enyémet!!!
Hát ez nagy élmény volt. Előbb láttam a fiamat, mint az anyja.

Most jön a legszomorúbb, de ezt nehezebb.
Szóval.
Válófélben voltunk már, az osztályomat kirándulni vittem, a kirándulás nem volt rossz, hazaértem délután. Senki nem volt otthon, a család elmenekült előlem anyósomékhoz. Nem volt kulcsom, úgy másztam be a házba a tetőn keresztül. Végülis otthon vagyok, gondoltam a kádban ülve már, nyakig a meleg vízben, fáradtan a túra után.
És akkor az jutott eszembe, hogy elmegyek az ismerősömékhez. A lányukat tanítottam, egyik kedvencem volt, egy szép, okos, cserfes kislány, a színjátszó szakkör, amelyet vezetek, egyik büszkesége, alapköve.
Jó lesz elmenni hozzájuk, tényleg, és el is mentem, ugyanúgy kimászva a házból. Útközben vettem sört, hogy majd sörözgetünk.
Mikor odaültem feketében ült a család a teraszon, és csengetésemre az apa rohant ki, és kiabált közben:
-Hallottad? Meghalt a lányunk...
Mint később kiderült, elütötte egy busz a kislányt.
Egyébként az is kiderült, egész délelőtt hívtak telefonon, de nem volt senki otthon.
Még arra is emlékszem, ahogy ott álltam az ajtóban, kezemben a sörösüveges szatyorral, és nem tudtam mit csinálni.

Ennyi. No most újra átéltem.
Remélem nem túl személyes.
Várom a tieteket.